Emlékeztem még a napszagú bőrömre és a víz puha ölelésére, amely mindig körülölelt. Az elmúlt években számtalan partnál és strandnál megfürödtem, és bár az óceán csodálatos és semmihez nem hasonlíthatóan pompás, grandiózus, a Balaton… valahogy más. Mindig ismerősként köszönt, soha nem felejt. Mintha olyan titkokat őrizne, amelyeket csak mi ketten ismerünk. A gyerekkorom nevetéseit, a kamaszkorom dacos délutánjait. Az örömünket, a nehézségeinket, a könnyeinket. A Balatonban mindez benne van. A soha el nem múló emlékeink őrzője. A víz csendesen folyik át az ujjaink között, ismerősen, szeretettel tele.