Volt egy nehéz időszakom, miután 2007-ben elveszítettem az édesapámat. Ő volt az én mentorom, a „Cápám”, adtam a véleményére. A halála után jó pár évig azzal kellett szembesülnöm, hogy még a cégem meghatározó szakemberei sem mertek nekem tanácsokat adni. Nem tőlem féltek, hanem attól, amit létrehoztam. Nagyon hirtelen értünk el hatalmas magasságokba, kis cégből váltunk rövid idő alatt meghatározó regionális szereplővé. Ezt nekem is nehéz volt feldolgoznom, a munkatársaim pedig még jobban megrettentek az új helyzettől.
Balogh Levente
1969. március 28. -
üzletember, befektető, televíziós személyiség, a Szentkirályi Magyarország alapító tulajdonosa
Mit tudnánk takargatni a mai világban? Mit lehetne hazudni a fogyasztónak? Ha nem jó a termék, az úgyis kiderül, ha meg jó, akkor legyél rá büszke. A mai világban, ilyen technológiai fejlettségi szinten azonnal lebukik, aki sumákol. Másrészt az egész vállalkozói létemet meghatározta a nyílt kommunikáció, a márkaépítésemet több egyetemen is tanítják.
Fejből fel tudnám sorolni az összes érdekeltségemet. Nem olyan bonyolult dolog ez, térlátás kell hozzá. Plusz vannak emberek, akik menedzsernek születtek, mások meg vállalkozónak, én az utóbbiak közé tartozom. Menedzsernek sokkal kevésbé lennék alkalmas.
Az egyik nagynéném elevenítette fel a nővérem ötvenedik születésnapján. Ő mesélte, hogy hatéves lehettem, amikor egy családi ebédnél ott ültem az ölében, és megkérdezte az édesapámat, hogy mi lesz a két gyerekéből. Mire az apám azt mondta, hogy az Emsike kitűnő tanuló lesz, a Levike meg milliomos.
A legfontosabb, ha nem tudok értéket és minőséget előállítani, akkor nem szabad csinálni, mert kárára leszünk a társadalomnak. Rossz minőségű élelmiszereket fogunk enni, rossz minőségű italokat, rossz minőségű ruhákat fogunk adni. Nekem ez egy nagy misszióm, hogy a brandek, a brand, brand, brand és a brandben higgyünk. Mert egy alapító, egy brand nem kockáztatja a márkáját silány minőséggel.
Ha valaki úgy kezd el akár tanulni, akár dolgozni, hogy én pénzt akarok keresni, az egy nagyon hibás döntés, mert a pénzre fókuszál, nem az értékteremtésre és a minőségre.