Aki nem váltja valóra saját tehetségét, a született festő, aki harisnyát árul festés helyett, a buta életet élő okos ember, az igazságot látó, de azt elhallgató ember, a férfiasságát feladó gyáva ember – mindezek olyanok, akik valahol mélyen észlelik, mit rontottak el magukban, és ezért megvetik önmagukat. Ebből az önbüntetésből csak neurózis származhat, de ugyanígy származhat belőle megújult bátorság, jogos felháborodás, nagyobb öntisztelet, ha a felismerés után sikerül megtenni a jót; egyszóval a növekedés és a jobbá válás útja a fájdalom és konfliktuson keresztül vezet.