Freudtól megtanultuk, hogy a múlt most létezik az emberben. Most azt tanuljuk meg a növekedés és önmegvalósítás elméletéből, hogy a jövő is most létezik a személyben, ideálok, remények, kötelességek, feladatok, tervek, célok, megvalósulatlan lehetőségek, küldetés, sors, rendeltetés stb. formájában. Aki számára nem létezik jövő, az kénytelen a konkrétumban, a reménytelenségben, az ürességben élni. Számára az időt vég nélkül „ki kell tölteni”. A legtöbb tevékenységet általában a törekvés mozgatja, ezért szervezetlenül és integrálatlanul marad a személy, amikor megszűnik a törekvés.