Senki be becsülje alá az olvasó nőket! Nemcsak okosabbak lesznek, nemcsak egosita módon szórakoztatják magukat, de nagyon jól tudnak egyedül lenni is. Az olvasás az egyedüllét egyik nagy öröme, amikor magunkra maradunk a saját képzeletünkkel és a szerző fantáziájával. Olyan ez, mint mikor az anya először azt szeretné, hogy gyermeke szép csendben üldögéljen egy könyvvel a sarokban, majd rájön, hogy az olvasó gyerek nem feltétlenül lesz könnyebben kezelhető, hanem dacossá válik, és az olvasás által kilopja magát az őt körülvevő világból – ezt pedig a világ nem veszi szívesen. Ugyanez a helyzet az olvasó nővel is.