A trópusi eső hangjait
hallgatom a YouTube-on,
aludnom kellene,
de megállíthatatlanul szakad,
egy idegen súly megakadt bennem,
és sehogyan sem akar átbillenni végre,
négyórás a felvétel,
és még a felénél sem járunk,
nem hiányozhatsz, azt hiszem,
hiszen itt vagy te is,
az állatokat nem zavarja az eső,
boldogan áznak a dzsungel mélyén,
csak mi vacogunk ilyen
leverten a nyirkos takarók alatt,
bízom benne, hogy eláll hamarosan,
de tudom, hogy a végén
úgyis újraindítom.
