Hát alighogy útra keltek,
egykettőre megérkeztek,
pedig a Balaton messze.
Egyszer csak megállt a mozdony
a csudás Balaton-parton
sisteregve.
Kormos István
Hej, Balaton,
Balaton,
de boldog volt a sok gyerek
meg az apró,
piszén pisze kölyökmackó
a te csudás partodon!
Nem volt gondjuk semmi másra,
csak játszásra:
fogócskára,
bújócskára,
hintázásra,
labdázásra,
homokozásra,
úszásra
és a csöpp piszén piszének
az örökös brummogásra:
Kedves jó szüleim!
Édeskedves anyám!
És szeretett apám!
Tudatom ezennel,
hogy itt van a Balaton,
és olyan nagy és kék,
hogy nagyon.
És szembe hegyek is vannak ám,
és közbe víz, víz, víz,
és vitorlás csónakok,
legalább tíz.
Tegnap vitorlásverseny volt,
meg vasárnap,
meg meleg,
meg egy kis eső.
És a Fodor Dávid fára mászott,
és mondtam:
»Vigyázz, Dávid!
Mert mindjárt leeső!«
És a napon
mindenki lesült:
a legjobban a Vas Pista,
a legeslegjobban meg a Kováts Vicu,
a Vicunak az orra,
az egészen pirosra.
Énvelem történt valami:
egy csónakban ültem,
de kicsikét oldalra dűltem,
meg egy kicsit kihajoltam,
aztán egy-kettő:
a Balatonban,
azaz a vízben voltam.
Hej, Balaton,
Balaton,
de vidáman folyt az élet
a te csudás partodon:
hogy labdáztak,
fogócskáztak,
homokoztak,
bújócskáztak,
hullámodban hogy úszkáltak,
s nehéz kedvvel
végül elbúcsúztak tőled,
szívükben az emlékeddel.