A sportokat övező mítoszok közül kevés tartja magát annyira makacsul – és kevés annyira nevetséges –, mint az az elképzelés, miszerint az egyetemi kosárlabdaedzők jobbak, mint NBA-s kollégáik. A hosszabb meccseknek, a több időkérésnek, a folyamatos matchup-változásoknak, a védelmi duplázásoknak, a jobb sportolóknak és a hét nap alatt akár öt mérkőzést is jelentő menetrendnek köszönhetően egy NBA-s tréner több edzői feladatot lát el egy hét alatt, mint egy egyetemi edző egy egész szezon során. Az a tény, hogy a profi edzők sűrűbben veszítik el az állásukat, mint a tulipán a szirmait, nem cáfolja a fentieket, inkább alátámasztja. Igen, sok NBA-s szakember Damoklész kardjával a feje fölött végzi a munkáját, mégis felrajzolják a figurákat az időkérések alatt, és kifundálják, hogyan kerülhet valaki tiszta dobóhelyzetbe egy üres elzárás után két másodperccel a lefújás előtt – és ezután kirúgják őket. De ez még nem jelenti azt, hogy ne értenének pokoli jól a szakmájukhoz.
