A rendszerváltás évéig több generáció a szociális biztonság tapasztalatával nőtt fel, s ők magától értetődőnek tartották az állam szociális gondoskodását, hiszen ennek mindössze az állam mindenkori hatalmi szervezeteinek passzív elfogadása volt az ára. A mindennapok nem közgazdasági elméletek mentén zajlanak, így a rendszerváltás érthető módon a szociális biztonságot és egyúttal társadalmi kompromisszumok ezreit veszélyeztette. A lelkesedés kétségtelen volt, de a társadalmi és szociális biztonság elillanásától való félelem legalább ennyire hatott.
