Nem voltunk bűnösök, máséra nem vágytunk,
Csak azt védte karunk, ami a sajátunk,
Letiport az ármány, az álnokság győzött:
Idegen szél szálldos bús Kárpátok fölött.
Ezer esztendőnek minden álma, tette
Trianon sírjában mélyen eltemetve
Idegen osztozik ősi magyar kincsen,
Erdeink fájából koporsóra sincsen.
Üszkös romok tövén szegett fejjel járunk,
Testvéreink rabok, porba hullt országunk!
Bánat veri szívünk, zokog a mi lelkünk
S csonka határainkra könnyezve tekintünk.
S ha vétkeink valának vérrel vezekeltünk,
Bűnbánat sodrában megtisztult a lelkünk,
S várjuk a márciust, új tavaszt remélve,
Hallgatsd meg imánkat, nagy Isten az égbe!
Nem kérjük a másét, csak ami miénk volt:
Ragyogjon felettünk újra magyar égbolt,
Tiszta szívvel hozzád epedve kiáltunk,
Kegyes jó Istenünk, add vissza országunk!
Add vissza szép hazánk, örökét Árpádnak,
Ne legyenek rabok, kik keblünket vágynák,
Régi szent hazában egyesüljön népünk,
Kegyes, jó Istenünk, esedezve kérünk!