Ha figyelmünkkel célirányosan a halál felé fordulunk, a világ nagy halottas háznak, tűnik a szemünkben. De hát ebben az élettel teli világban a halál gondolatának csupán csekélyke a hatalma. Nem mintha nem lenne láthatóan jelen, hanem mert az élet negatív oldalát képviseli. Habár szempillánkat minden másodpercben lehunyjuk, mégis a nyitott szemünk a fontos. Az élet a maga egészében nem veszi komolyan a halált. A szeme láttára táncol, játszik és szeret. Csak ha az egyes halált külön megvizsgáljuk, akkor látjuk, mekkora űr tátong benne, és ezen megdöbbenünk. Olyan ez, mintha egy darab anyagot vizsgálnánk mikroszkóp alatt. Hálónak látszik, de nagy lyukai láttán elborzadunk. A valóságban azonban a halál nem a végső igazság. Látszólag olyan fekete, mint amilyen kék az ég, ám az életben épp oly kevéssé hagy nyomot, mint az ég kékje a madarak szárnyán.