Patrick Duffy nagyon profi, nagyon precíz, és mindig tudta, mit akar csinálni abban a kis jelenetben, ami közös volt nekünk, így kiválóan alakított a filmben. Magánemberként is nagyon szimpatikus volt. Az egyik forgatás alkalmával volt egy körülbelül 15 perces szünetem, amikor nem kellett beállnom, ő pedig ott ült, várva a jelenetére. Leültem mellé, és egy picit dumáltunk. Szerény angoltudással, tolmács nélkül kérdezgettem az életéről, és közben úgy éreztem, jól megvagyunk. Aztán volt egy jópofa sztorink, kitaláltuk, hogy csináljanak egy közös képet rólunk, mégiscsak ő a sztárszereplő, én pedig a főszereplő. Ekkor megjegyeztem, hogy „Iszonyú magas vagy hozzám, Patrik, ne haragudj, ez nagyon nem oké.” Mire ő a botjára támaszkodott, és leguggolt vagy letérdelt, és azt mondta: „Na jól van, lejövök a te szintedre.”