Hasznos, ha újra és újra megbocsátunk minden kellemetlen embernek. Ily módon nem kell őket többletsúlyként magunkkal cipelnünk a remélhetőleg izgalmas életünk során. A megbocsátás képességének értékes szabadsága feloldja a közös rossz karmát, és a problémás lények barátként fognak visszatérni, vagy nem jelennek meg többet életeink során. Ha viszont tartjuk a haragot, akkor nem fogunk megszabadulni tőlük, és az idegesítő, óvodás játékoknak sosem lesz végük. Még a halálos ágyunkon is bocsánatot kérhetünk buta viselkedésünkért, és kifejezhetjük hálánkat mások felé. Ez nemcsak minket oldoz fel, hanem az érintett barátainkat is.