A jó sakkozó, ha elveszt egy játszmát, szentül azt hiszi, hogy veresége bizonyos hibából ered, és ezt a hibát a játék elején keresi, de elfelejti, hogy az egész játszma alatt, minden lépésében ugyanolyan hibákat ejtett, és hogy egyetlen húzása sem volt tökéletes. Az a hiba, melyre a figyelmét fordítja, csak azért tűnik a szemébe, mert az ellenfele kihasználta. Hát mennyivel bonyolultabb ennél egy háborús játszma, mely egy kor bizonyos körülményei közt folyik le, ahol nem egy akarat irányít élettelen bábukat, ahol minden a sok különböző független akarat tömérdek összeütközéséből folyik?