Az egyik fiam amerikai katonatiszt, egy hónapja nevezték ki őrnagynak. A most tizennyolc éves Sándor fiam pedig Bostonban tanul. Egyelőre ők a reménybeli örökösök. Hogy is mondjam? Nem meghalni félek, hanem félek nem élni többé. Ugyanis félek attól, hogy ezt a szerelmet, amit én ebbe a munkába fektetek, nem tudom átültetni beléjük. De mind a kettőben benne van a tradíció. Nagyon érzik, és nagyon élik ezt. Ám ők is csak úgy kerülnek majd ide, hogy először hordót tolnak, később dolgoznak a pincében, végigjárják a gyárat, és azután jutnak följebb. Nem ülnek bele a készbe. Szóval, ez a jövő terve.