Ha belegondolok, hány munkatársam számított akkoriban rám – a színésztársaim, a rendező, a producerek, a világosítók, az ügynökeim –, hogy végigcsinálom a forgatást. Milyen felelőtlenül visszaéltem az idejükkel, a tehetségükkel. Milyen – nincs rá jobb szó – otromba bunkó voltam. Nincs arrogánsabb népség az alkoholistáknál. De ideje volt, hogy végre szembesüljek a valósággal.