Nekem megvan az a hibám, hogy általában nagyon jól érzem magam a bőrömben. Jól emlékszem egy reggel, amikor hatalmas pelyhekben hullott a hó, és szokás szerint nem kocsival, hanem a gyönyörű, Isar part melletti erdőben karikázva, pokoli jókedvűen, hóval borított, csupasz fejjel futottam be jó nagy sebességgel az Angol kerti kapu elé, micsoda pillantást vetett rám egy szuperliberális kolléganőm, aki világfájdalmas, elgyötört arccal, spleenesen,  láthatóan kábítószeres éjszakázás után megérkezett  ,,munkahelyére”,,dolgozni”.  Irtó élveztem, hogy ő dühös azért, mert én élvezem, amit csinálok.