Olyan legyen az elméd, amelynek nincs igazi nyughelye, hanem szabadon áramlik, és figyelmen kívül hagyja a korlátainkat és megkülönböztetéseinket. Ne akarj kijelölni neki egy helyet, engedd, hogy az egész testedet betöltse, hogy szabadon áramolhasson a létezésed teljességében! Ne engedd, hogy kapaszkodjon vagy ragaszkodó legyen! Az „ami van”-ra úgy tekints, hogy minek kellene lennie. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek érzelmeid, csak azt, hogy ezeknek nem szabad ragadósnak vagy blokkoltnak lenniük.