Hidd el nekem, a gyűlölet és a szeretet, a béke és megbékélés néha alig súlyosabb, mint néhány maroknyi a földből, amellyel újra elhantolod a sírkamra bejáratát.
Passuth László
1900. július 15. - 1979. június 19.,
magyar író, műfordító
Passuth László idézetei a történelem, a kultúrák találkozása és az emberi sorsok időtálló kérdéseit jelenítik meg. Gondolatai gazdag műveltséggel és lebilincselő történetmeséléssel világítanak rá a múlt eseményeinek ma is érvényes tanulságaira.
A hangya mikor mondja a kősziklának: feldöntelek?
Nincs nagyobb szomorúság, mint a nyomorúságban visszaemlékezni az eltelt szép napokra.
Az árulásnak nincsenek pontos szabályai. Elkövetheti valaki percek alatt, egy mozdulattal, hallgatással is, szapora, meg-megújuló beszéddel, melynek mélyéből kiérezzük az instrumentumok zavarát.
Aki nappal ágyban fekszik, félig meghalt.
Osszátok meg ellenségeiteket, s uralkodni fogtok!
Isten nem segíti azt , aki népe ellen emeli fel kezét, az anyaföld nem lesz könnyű, ha föléjeborul.
A bölcsek kevés szavúak, mert az emberi nyelv már nem tudja utolérni az elreppenő gondolatot.
Tanultál matematikát bizonyára, fiú? Akkor tudod, hogy a semmit még az arabok sem tudták elosztani.
A zene elsősorban nyelv és ritmus, s csak azután hang – és nem megfordítva.
Minden ország, mely megoszlik, önmagában roskad össze.
Jó és rossz… egyetlen emberben éppúgy összeolvad, mint palettán a festékek
Nem minden a hatalom és a fegyver. Néha egy szó többet jelent.
Minden utazás részben kaland is, bárki is kezd hozzá, el kell szánnia magát a találkozásra a véletlennel.
A balsors bölcsebbé tesz.
Tudod, ugye, hogy nemcsak tettel, akarattal, temagad testével vétkezhetsz… renyheségben, elnézésben is lehet bűn…
A pestis gyors, hollószárnyú utas. Este hónalját tapogatja a zsoldos, reggelre fekete foltok lepik el testét, délben meszesgödörbe vetik.
Csak a fájdalom, fiam, csak a fájdalom. Az legyen igazi. Az lehet igazi. Amit egy anya érez amikor fiatalon megölik a fiát. Minden gyötrelem benne lehet, a szemében, arcában, kezében – egész alakjában.
A bölcs az idők jelét kémleli, s nem a csillagokat.
A lengyelek előtt csak most tárult ki igazán a kis Erdély pompája: ékszerek, díszruhák, fegyverek–s maguk az ábrázatok egy nagy birodalom félelmes emlékét példázza, Magyarország baj-óceánból kiemelkedő kis szikláját, melyen megkapaszkodott a hagyomány.