Mivel a tükör szimbóluma lélektani szempontból összefüggésben áll a projekcióval és a reflexióval, ezért a mitológiában nagy mágikus jelentőséget tulajdonítanak neki. Az ember a tükörben felismerheti önmagát vagy megláthatja a projekcióját: egy elvonultan élő, öreg skót juhászember talált egyszer egy zsebtükröt, amelyet egy turista veszített el. Még soha nem látott ilyet, újra meg újra belepillantott, csodálkozva rázta a fejét, eltette és hazavitte. A felesége növekvő féltékenységgel figyelte, amint titokban ki-kivett valamit a zsebéből, és mosolyogva nézegette, majd fejcsóválva eltette. Egy nap, amikor a férje távol volt, az asszony gyorsan kivette a kabátja zsebéből a tükröt. Belenézett, és felkiáltott: „Aha, hát ez az a vén boszorkány, aki után mostanában futkosol!”
