Boldogság, gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel!
Két szoba közt a csend – de végtelen nagy távolság!
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.