Tihany után, ha akartam, se tudtam volna levenni a szemem a vízről, hisz az út mellette futott, a kissé szeles idő élővé varázsolta a Balatont, fehér, habos hullámok siklottak a sziklákkal védett part felé. A vízfodor a köveken megtört, napfényben szikrázó cseppeket szórt a partra, majd megszelídülve csúszott vissza a tóba. Felsóhajtottam. „Csak már ott lennék!”