Szabadság az, amikor azt teheted mindig, ami szép.
A szabadság alázat, megértés, vagy csak egyszerűen türelem nélkül, anélkül, hogy vigyáznánk egymásra, a hatalmasok, az erősek demokrácia díszlete mögé rendezett egyeduralma lesz.
Minden ember másként szabad, másként repül a saját börtönének falai között.
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Forrást kutat, nem vért itat
a szabadság s a szerelem.
Az nem szabadság, ha muszáj jónak vagy mindenkinél tehetségesebbnek vagy tökéletesnek lennünk, ha muszáj tetszenünk, szórakoztatnunk, vagy érdekesnek mutatnunk magunkat.
A demokrácia és a szabadság sokkal jobb, mint a diktatúra, de az anarchia az rosszabb, mint a diktatúra.
Az ember szabad; de csak akkor, ha hisz is a szabadságában; mert minél több hatalmat tulajdonítunk a sorsnak, annál inkább megfosztjuk magunkat attól a hatalomtól, melyet Isten adott a kezünkbe, amikor értelemmel ruházott fel bennünket.
A szabadságot ingyen nem lehet megkapni. Ha sokra tartod, minden mást kevésre tarts!
Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Furcsa dolog a pénz. Ha van pénze az embernek, annak pusztán annyi értelme van, hogy szabadnak érezze magát, és most, bár mondhatjuk, hogy van valamennyi pénzem, mégsem érzem szabadnak magamat.
A gyerekek akkoriban nagy szabadságot kaptak, hogy rohangásszanak. Mindenfelé mentünk, napközben egyáltalán nem voltunk a lakásban, semennyit sem. Kint voltunk a szabadban, mindig csináltunk valamit, fantasztikus volt. Szörnyű, hogy ma már nem nőhetnek fel így a gyerekek. Hogy hagyhattuk, hogy ezt történjen?
A szabadsághoz, úgy látszik, nem lehet hozzászoktatni az élőlényeket, a szabadságot az ember is kivívja, meghal érte, esetleg elnyeri. A szabadság öröm és fájdalom, szakadás, detonáció, emelkedés az ismeretlenbe.
Én őszintén liberális vagyok. A liberalizmust úgy tekintem, mint a levegőt: abból veszem észre, ha baj van, hogy a levegő rosszá válik és megfulladok, ha elfogy. A jó levegő természetes. A liberalizmus is az a szó eredeti értelmében: mindent szabad, ami nem sérti mások érdekeit. Korán alakult ez ki nálam.
A természetes szabadságot minden oldalról megtámadják. Aki rabszolgaságban él, éppolyan ellensége a mások szabadságának, mint az, aki nagyobb hatalommal igazgat.
A középiskolában olvastam Robert Henri The Art Spirit című könyvét, innen ismertem meg a művészélet lényegét. Nekem a művészélet azt jelentette, hogy teljesen a festészetért fogok élni, és mellette minden másodrendű marad. Azt hittem, csak így juthatok mélyre, csak így fedezhetem fel, mi van odalent. Bármi, ami leterelt volna erről az útról, akkori logikám szerint, nem lehetett a művészélet része. Valóban, a művészélet szabadságot jelent. Bár azt hiszem, talán kicsit önzőnek tűnhet. Persze nem kell önzőnek lennie, a lényeg, hogy egy művésznek időre van szüksége.
…A művészélet a szabadságot jelenti, azt, hogy elegendő időd legyen arra, hogy a jó dolgok megtörténjenek veled. Túl sok idő másra nem is mindig marad.
Az autók a szabadság, a függetlenség és az individualizmus végső szimbólumai. Azt a szabadságot nyújtják, hogy „bárhová mehetünk”, akkor és akivel csak akarunk.