Ha szolgálnod kell, csak uraságot szolgálj, sose koldusból lett urat, mert az lenyúzza a bőrödet is.
Wass Albert
1908. jan. 8. - 1998. febr. 17.
kétszeres Baumgarten-díjas erdélyi magyar író és költő
Ti budapesti magyarok, s ti többiek, Alföldön és Dunántúl: tudjátok ti, mi az, a himnuszt énekelni? Halljátok templomban, iskolában, ünnepélyen, gyűlésen, mindig. Gyermekeitek az iskolában tanulják. A mi fiataljaink nem hallották soha. Csak néha rádión, ha hozzájutottak, figyelték áhítattal és imádkozó szívvel a bűvös dallamot, melynek szavát csak elgondolni tudták, nem megérteni. Ha valaki mégis tudta s énekelte: bajt szerzett magának, családjának, falujának. Aki tudta is, magában tartotta. De élt a himnusz mégis! Tudták, hogy van, és tudták, hogy imádság.
– Mit mond? – kíváncsiskodott a dunántúli.
– Azt mondja, hogy Erdély román.
– Román a keresztanyja térde, mondja meg neki! – pattant föl a magyar –, Erdély ezer esztendeje a miénk!
– Az őrséget átadom. Felállítási helyem Erdély, mozgási körletem Magyarország. Feladatom a nemzeti javak megőrzése, idegenek távoltartása. Tisztelgünk majd egymás előtt feszesen, katonásan, régi és új őrség, apák és fiúk. Egy rövid pillanatra egymásba mélyed a szemünk, egymás lelkéig mélyed. Aztán megfordulunk, mi, öreg átképzősök, az erdélyi sors ezer arcvonalán újra és újra átképzett népfölkelő legények, s indulunk vissza az őrszobára. Nyugodt, komoly léptekkel a csillagos, nagy tiszta ég alatt. Nyugodt és szép érzéssel a szívünkben, hogy áll az örök őrség Erdélyben tovább.
De keményen és bátran néz szét a völgyek fölött, mert amit lát, az Erdély s neki hazája.
Az urak azt tanították az iskolákban, hogy Erdély román föld s az emberek elhisznek mindent, amit tanítanak nekik. Most aztán megvadultak és háborút akarnak. Így van ez, ha nem az igazságot tanítják az iskolában. Akkor jobb, ha nincsenek is iskolák…
Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.
A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.
A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
Furcsa az élet. Ahogy összehoz két embert itt meg amott, mintha csak véletlen lenne, s aztán egymáshoz láncolja őket a barátság láthatatlan erejével.
Eridj ki az erdőre, a mezőre, folyó mellé, vagy föl a hegyre, […] nézd meg a virágokat, simogasd meg a fák törzsét. Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát. Hallgasd a madarakat. Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
A legjobb feleség vagy, akit férfi kívánhat magának, bölcs, mint egy kígyó, és szelíd, mint a galamb. De pillanatnyilag elegem van a kígyókból meg a galambokból.
Nagy, puha csend terült a házra, az erdőre, a hegyekre. Szinte hallani lehetett a hóhullást odakint, ahogy hullott, hullott, sűrűn és puhán, szünet nélkül.
A mai fiatalok már szakállal és ráncos homlokkal jönnek a világra. Ez a baj. A legegyszerűbb dolgokon is össze-vissza töprengenek és ezzel elködösítik a fogalmakat.
Miféle becsület az, amelyik nem kell a világnak? Miféle világ az, amelyiknek nem kell becsület?
A gyermek lelke olyan, mint a tükör, mely váltakozva fordul új és új irányba s fényt keres, napok, holdak, csillagok, vagy pislogó gyertyák fényét, mit önmagáról visszatükrözhessen.
