Fekete István

De így megáll a vadász. Nincs terhe semminek. Nekidől a fának, és megfürdeti arcát a szellőben, mely a rétről hozott kakukkfűszagú üzenetet. A bokrok levelei megmozdulnak, és a vadász hallgatja az üzenetet, hogy lehullott már a vízililiom szirma, lefeküdtek a búzaerdők, leérett a cseresznye meg a meggy, és a szamócából is csak sarjú van már a vágásokban s a gyér füvű domboldalakon. És megértette a vadász, hogy mindennek eljön az ideje. A baké is… és a vadászé is.