Fa Nándor

Nekem Isten ott van mindenhol és mindenben. A bennünket is alkotó atomokban, ezek szerveződésében, a molekulákban, sejtekben, a hangyában, a fűszálban, a Mount Everest csúcsában, az óceán végtelenségében, a szélben, esőben, hóban, fagyban, a napsütésben, a sötétségben, térben és időben, a néha közeli, néha oly távoli csillagokban, a világmindenségben, az észt és érzékeinket gyönyörködtető művészetekben, a csecsemők gügyögésében, a felnőtt munkájában, a botra görnyedő öreg ember néma fájdalmában és a megfogant anya méhében.
Ez az istenszemlélet hozott közelebb a világhoz, önmagamhoz. Ad hitet, erőt és derűt, mert érzem, nem vagyok egyedül.