A felelősség átengedése kicsit olyan, mintha „a nagykorúság palástjával” ruháznánk fel gyermekünket. Valahol azt üzenjük ezzel neki, hogy kinézem belőled, hogy jól oldod meg az élet kihívásait, bízom abban, aki vagy. Elismerem és kinézem belőled a nagykorúságodat, hogy a felnövés és önállósodás útját, amelyet én már végigjártam, és még most is járok, te is végig tudod járni. Szeretetemmel itt vagyok, mindig hazajöhetsz, de tisztelem a benned kibontakozó önállóságot, amely egyrészt egészséges, másrészt megtartó erő számodra.
Tapolyai Emőke
klinikai és pasztorálpszichológus