Mint mondták, megérdemlem. „Olyan keményen dolgozol! – jelentették ki. – És csak egyszer élsz!” Utáltam e közhelyből eredő rövidítést: YOLO. Túl sok barátomat láttam már, ahogy ezen az alapon lehúzza a hitelkártyáját, majd hatalmas adósságba süllyed. Ez és a lepd meg magad valamivel volt az a két kifejezés, amelyről azt kívántam, bár mindörökre ki lehetne irtani a nyelvhasználatból, és végleg el lehetne felejteni őket. Igen, csak egyszer élünk. És élveznünk is kellene. De nem úgy, hogy tovább nyújtózunk, mint ameddig a takarónk ér, vagy emiatt adósságba verjük magunkat. Az adósságban semmi élvezetes nincs, és ezen semmiféle frappáns rövidítés nem változtat. Jómagam túlságosan is tisztában voltam ezzel.