Amikor a rendszerváltást követően Csurka István leírt egy kifejezetten fajelméletre hajazó szöveget, a balliberális értelmiség részéről nem az volt a reakció, hogy üljünk le frontálisan vitatkozni Csurka Istvánnal, mert ez védhetetlen – hanem gyújtsunk meg egy gyertyát, meg fogjuk meg egymás kezét, nézzünk az égre, és kiáltsuk, hogy soha, soha, soha többé! Nyissunk ki esernyőt, hogy nehogy ránk essen a barna eső, és ilyen üres, teátrális gesztusokba meneküljünk a vita elől. Vajon miért nem akartak vitatkozni? Élnék a gyanúperrel, hogy azért, mert egy vitának többféle kimenetele lehet. Egy vitát el is lehet veszíteni, ha az ember nem elég felkészült, vagy ha nagyon ki van számítva intellektuálisan a tartalékaival. Egy elhatárolódást azonban nem lehet elveszíteni. Egy elhatárolódásnak a kimenetele halálbiztos: el lesz határolódva. Gyávább, de kiszámíthatóbb lépés.

Szólj hozzá!