Az élet engem arra tanított meg, hogy a boldogság csak pillanatokra szól. Jön és elröppen. Kivéve persze, ha valaki kábítószerrel hozzásegíti magát, amire sose fanyalodtam. És ez az élet. Fönt és lent, nagy pillanatok és nagy mélypontok, boldogság és szomorúság között himbálódzunk. De a szomorúság éppen úgy része az életnek, mint a boldogság. Ki nem szeret boldog lenni?! Csak azt kell bekalkulálni, hogy nem tartós.

Szólj hozzá!